uhu*

*: Beleértve a Bubo bengalensis (bengáli uhu) és Bubo tenuipes (koreai uhu) néven önálló fajként is ismert Bubo bubo bengalensis és Bubo bubo tenuipes alfajokat is.

Hazai elterjedés
Állományának többsége a középhegységek területén és azok előterében, valamint a Kisalföldön fészkel. Kis számban egyes folyóink hullámterén és alföldi területeken is megjelent. A hazai állomány 70%-a felhagyott vagy művelt kőbányákban él. A legtöbb ismert territórium (kb. 40 pár) Borsod-Abaúj-Zemplén megyében található.

Időbeli előfordulás
Territoriális viselkedésű állandó madár. A monogám párok egész évben a költőhely közelében tartózkodnak, a fiatalok kisebb távolságokra kóborolnak. A megfigyelési adatok frekvenciagörbéje alapján költéseket február közepétől július végéig lehet megfigyelni. A tojásrakás (1–4 db) jellemzően március első hetére tevődik, de a párok kisebb része március második felére időzíti a költéskezdést.

A hazai fészkelőállomány nagysága
Állományát az 1990-es években 10–15, 2003–2007 között 35–55, 2010–2015 között 70–80, a 2015–2017 közötti állományfelmérések alapján 70–100 párra becsülték.

Természetvédelem
Az uhuállomány múltban bekövetkezett összeomlását a szándékos emberi pusztítás okozta. Ma elsősorban az áramütés, kisebb mértékben a gázolás, mérgezés és intenzívvé váló területhasználat veszélyezteti. Az elektromos tartóoszlopok madárbarát kialakítása a fészkelőhelyek közelében fontos feladat. A költési időben kifejezetten érzékeny faj, elsősorban a fészekközeli, váratlan emberi jelenlétre és tevékenységre. Védelme érdekében szabályozni kell az ismert költőhelyek környezetében a sziklamászást, a külszíni fejtést, a turizmust és a beruházásokat, területfejlesztést.

Forrás: Klein Á. 2022. Uhu. – In: Szép T., Csörgő T., Halmos G., Lovászi P., Nagy K. & Schmidt A. (szerk.) Magyarország madáratlasza. 2., javított és kiegészített kiadás. – Agrárminisztérium, Magyar Madártani és Természetvédelmi Egyesület, Budapest, pp. 392–393.